Határtalanul pályázat – beszámoló

Határtalanul az erdélyi fejedelmek városaiban

Erdélyi utazás

Képek és videó

  1. április 2-5.

 

A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és az EMMI pályázatán sikerült 44 diák ingyenes négynapos erdélyi utazásához támogatást szereznünk. Az utazásra némi viszontagság után idén áprilisban került sor.

Hosszan készítettük elő utunkat, amelynek legfőbb célja a szomszédos magyarlakta területek történelmi-földrajzi-kulturális és társadalmi megismerése volt. Két hetedikes évfolyamunk nagy része, illetve néhány nyolcadikos részvételével valósultak meg a programok.

Fontos volt számunkra, hogy mindenki tudatosan készüljön az útra, ezért „több fronton” szerveztük meg a gyerekek részvételét. A részletes szülői tájékoztató mellett minden diák kapott egy programpontot, amelyből fel kellett készülnie, s az úton a többieknek be kellett mutatnia. A kulturált viselkedés szabályait közösen gyűjtöttük össze és írtuk le. Internetes felületként a Trello programot használtuk, amelynek megfelelő pontján mindenki kommentelt saját szabályt.

Az alkalmazás arra is lehetőséget nyújtott, hogy az utazás napjainak programjait képekkel és linkekkel, digitális térképpel is megjelenítsük, amit a gyerekek otthonról is elérhettek, és megfelelően tájékozódhattak.

Az előkészítő órán a programok és helyszínek bemutatása, történelmi és földrajzi ismeretek felelevenítése zajlott. Mivel egy óra kevésnek bizonyult, a közös weboldalunkon kutattak tovább a gyerekek.

Utunk lényeges pontja volt, hogy felvettük a kapcsolatot egy helyi gyermekvédő alapítvánnyal, a Kis Szent Teréz Gyermekotthonnal, ahova az utazó gyerekek családjainak adományait is magunkkal vittük.

A komoly készülődés eredményeképpen hiánytalanul, nagy várakozással indultunk a nagy útra.

 

  1. nap

A szerencsés határátlépés után az első utunk Nagyváradra vezetett. Itt több látnivalót is megtekintettünk. Voltunk a Püspöki Székesegyházban (Szent László csatabárdja és hermája), láttuk a Szent László szobrot, Püspöki Palotát, a Kanonok sort, a régi bevárosi nemesi palotákat, a főtéren a Holdas templomot, a Szigligeti Színházat, a Zsinagógát, valamint sétáltunka Körös-parton. Minden egyes ponton a gyerekek tartottak kiselőadást társaiknak. A Petőfi szobornál a gyerekek verset szavaltak a költő tiszteletére.

Amikor továbbhaladtunk, megálltunk Erdély kapujánál, a Királyhágónál, itt sok szép fotót készítettünk.

Rövid buszozás után megérkeztünk Bánffyhunyadra, ahol a Református templom lelkésze várt ránk, érdekes előadást tartva a templom eredetéről, a gyönyörű fakazettás mennyezetről és a jelenlegi hitéletről.

Utunkat egy festői faluban, Kalotaszentkirályon fejeztük be, itt volt az első napi szállásunk. Megismertük a helyiek vendégszeretetét és a remek romániai magyar ételeket. A sok élmény miatt nem is maradtunk fel sokáig.

  1. nap

 

Utunk végéig az időjárás is támogatott minket, friss, hideg reggelek után napközben ragyogó napsütés és kellemes meleg kísért minket mind a négy napon.

A második napot Kolozsvár látogatásával kezdtük. A Szent Mihály templom után tiszteletünket tettük két híres történelmi személyiség szülőházánál. Először Hunyadi Mátyás, majd Bocskai István történelmi szerepét elevenítettük fel. Mátyás király lovasszobra lenyűgöző látvány volt.

Szerencsénk volt, mert a Babes-Bolyai Egyetemet nem csak kívülről, hanem a kert felől is megnézhettük. Sok diákunk ért el szép eredményt a Bolyai Matematika Versenyen, ők büszkén készítettek fotót Bolyai János szobránál.

Sajnos a Farkas utcai templomot éppen felújították, így csak a kiselőadást hallgathattuk meg. Szerencsénk volt a Házsongárdi temetőben, ahol Apáczai sírján kívül több erdélyi magyar nemes emlékhelyét is megismerhettük. Véletlenül találkoztunk egy tanárnővel, aki Tőkés László lánytestvére, aki alapítványt hozott létre a történelmi sírok gondozására, főleg diákok részvételével. Tőle is sokat tanultunk a híres történelmi családokról. A temetőben verset szavaltunk (Áprily Lajos: Tavasz a házsongárdi temetőben).

Utunk talán legnépszerűbb programja volt a Tordai Sóbánya megtekintése. Itt a gyerekek vezetett túrán vettek részt, ahol megismerték a bánya történetét, és kipróbálták a bánya híres visszhangját is. Mentek egy-két kört a körhintán, miközben föléjük magasodott a bánya rettentő nagy, lenyűgöző méreteivel imponáló terme.

Az út végén még végigmentünk a Tordai hasadékon is, a környék különleges természeti képződményét is megismerve. A hasadékot a Hesdát-patak alakította ki, ami végig ott csörgedezett a lábunk alatt 2 km hosszan, majd visszafelé is.

Aznapi szállásunk Torockón, az UNESCO világörökséghez tartozó gyönyörű kis faluban volt. Az erdélyi magyarok itt is kedvesen fogadtak minket.

  1. nap

 

Első utunk a harmadik napon Nagyenyedre vezetett, ahol koszorút helyeztünk el a 48-49-es vérengzés magyar áldozatainak emléktáblájánál. Egy perces néma tiszteletadás előtt még meghallgattuk a történelmi esemény részletes ismertetését.

Ezután már vártak minket a nagyenyedi Bethlen Gáborról elnevezett református kollégiumban. Itt beszívhattuk egy kicsit újra az iskola levegőjét, találkoztunk helyi diákokkal, a kollégium igazgatója pedig végigkísért mindet a múzeumon, illetve az emléktáblák és szobrok előtt, elmesélve a kollégium érdekes és tanulságos történetét. Bár már nem áll az eredeti két fűzfa, a kollégium udvarán ültettek tiszteletből kettőt, ami előtt csoportképet készítettünk.

A kollégiumtól nem messze egy kis parkban újabb emlékhelyet találtunk, amely a vérengzés áldozatainak állít emléket.

Gyulafehérvár mindenki számára emlékezetes volt. A vár gyönyörű, nagyot kalandoztunk a falak között. A Római Katolikus Székesegyházban megtekintettük Hunyadi János és László sírhelyét, valamint Szapolyai János és felesége, Izabella emlékhelyét is. A történelem hirtelen kézelfogható közelségbe került.

A várat végigjárva felidéztük Gyulafehérvár központi szerepét az Erdélyi Fejedelemség történetében, illetve nagy fejedelmeink tetteit, amellyel megőrizték a török hódoltság alatt Erdélyt kis híján független, magyar országrésznek. Megnéztük az Ortodox Katedrálist, és két gyönyörű várkaput is.

Utunk végül a szállásunkra, Torockóra vezetett, ahol látogatást tettünk a helyi néprajzi múzeumban, ahol a falu történetével ismerkedtünk. Ezután találkoztunk a Kis Szent Teréz Gyermekotthon gyerekeivel is, akik kissé megszeppenve fogadtak minket. A vezetőnő bemutatta nekünk az otthont, megismertük egy kicsit a gyerekek körülményeit. Játszani sajnos nem volt módunk közösen, mert éppen foglalkozás zajlott, és sokkal többen voltunk, mint az ottani gyerekek, de – mivel kórusiskola vagyunk – elénekeltünk egy rövid kis kórusművet a vendéglátóknak.

A legnagyobb örömmel hagytuk ott ajándékainkat a Dévai Szent Ferenc Alapítványhoz tartozó gyermekotthon lakóinak. Mindannyiunkat megrendített a gyerekek sorsa.

Az este hátralévő részében kis kirándulást tettünk a faluban, illetve a bátrabbak rövid túrát tettek a Székelykő lábához.

 

  1. nap

 

Bőröndökkel szálltunk fel a buszunkra azzal a kissé szomorú gondolattal, hogy innen már hazafelé vesszük utunkat. Előtte azonban még csodák vártak ránk.

Elsőként magos Déva várához igyekeztünk, ahol először meghallgattuk Kőmíves Kelemen balladáját, majd Déva várának történetét. Siklóval mentünk fel a valóban meredek falú, hatalmas várhegyre, ahol végigjártuk a vár látogatható részeit, s gyönyörködtünk a környező vidék kilátásában.

Déva után Vajdahunyad várát „vettük be”. Erdély egyik legimpozánsabb és legszebben megmaradt gótikus várkastélya lenyűgözött bennünket. Már maga a környezet is történelmileg különleges, bár nem túl csalogató, hiszen mindenhol a valaha létező vasfeldolgozás romos ipari maradványai zavarják a panorámát. A várat teremről teremre megtekintettük. Láttuk a kínzókamrát, börtönt, az udvart, a palotarészt, a lovagtermet, a Mátyás-loggiát és a várkápolnát. A magyar lovagkorba cseppentünk.

Már hazafelé utazás közben álltunk meg Aradon, hogy a vértanúk emlékművénél elhelyezzük iskolánk koszorúját, s tisztelegjünk a hősök előtt.

Szerencsére a hazaút is zökkenőmentes volt, s a román-magyar határt átlépve már csak egy kis eső fogadott minket az élményekben és látnivalókban gazdag, nagy tanulságokkal szolgáló utunk végén.

Az értékelő órára hamar sort kerítettünk, ahol összegeztük az eseményeket és csapatokban meghallgattuk a diákokat az összegyűjtött élménybeszámolókból. Kis játékos kérdésekkel és játékkal fejeztük be az órát. A film készítésére és ennek a beszámolónak a megtervezésére is jelentkeztek a diákok, így méltó módon zártuk a projektet.

 

Budapest, 2019. április 10.

 

Kincses Edit,

valamint a kísérő kollégák és az utazásban részt vevő diákok