A Ferencvárosban születtem, gyermekkorom és iskolás éveim is idekötnek, itt tanultam meg a szakmát, nagy tudású pedagógusok voltak mestereim. Eredményeimet elsősorban annak a felismerésnek köszönhettem, hogy rájöttem, minél hátrányosabb körülmények között élő tanulókkal foglalkozom, annál igényesebb, értéket hordozó és felmutató, otthonos környezetet kell teremteni számukra, mert csak így érhető el, hogy az iskolát mentsvárnak, valódi otthonuknak érezzék. Az esélyegyenlőség elve, az európai normákat rögzítő dokumentumokban foglaltak, a társadalom jövőjéért érzett felelősség mind-mind azt követelik meg, hogy az ilyen gyermekekkel való foglalkozás során a lehető legmagasabb hőfokú pedagógiai munkára törekedjünk. Hiszem, minden gyerek tehetséges valamiben. A pedagógia feladatát éppen abban látom, hogy ezt a rejtett “kincset” megtalálja, kibontakoztassa. A “kincskereső” a pedagógus. Eredményes munkájához minden eszközt biztosítani kell; ez a legfontosabb feladata az iskola vezetőjének. Huszonöt éves pedagógusi, 13 éve végzett vezetői munkám során ezeket az elveket tartottam, s tartom ma is kötelező érvényűnek.
:
: