A Bakáts téri iskolát a főváros legrégebbi elemi iskolái között tartják számon. A feljegyzések szerint a XIX. Század első évtizedeiben Pesten 9 elemi iskola volt. E kilenc között foglalt helyet a Bakáts téri iskola is, amely a Ferencvárosban, a Soroksári utcában (ma Ráday utca) működött. Egyes források megerősítik, hogy a ház, amelyben az iskolai oktatás folyt a Ráday utca páratlan oldalán, a Kinizsi utca és a Bakáts tér között állhatott. Ez az iskola azonban nem elégítette ki a fejlődõ Ferencváros igényeit, mert 1831-ben a városrész új iskola felállítását kérte 232 öt-hatéves fiú- és leánygyermekek számára. Ezután Pest városa a Ráday utca magánházában évi 200 forint bért fizettet két tanterméért és a tanító lakásáért.

Ez a megoldás is átmenetinek bizonyult, mert 1834-ben, újabb fejlesztésben arra kérték a hatóságot, hogy az akkori Templom téren (ma Bakáts tér) építse meg az iskolát és plébániahivatalt. (A tervrajzon Kirchen-Grund szerepel, ami tükörfordításban templomok-telek, s elképesztő, hogy valójában a templomhoz tartozó, de körtérként funkcionáló telekről van szó). A kérést Pest város tanácsa hamar napirendre tűzte, de nincs adat arra vonatkozóan, hogy a terveken szerelő két tantermet és paplakást magába fogadó épületet mikor építették fel. A helyszínrajzok alapján annyi mindenesetre bizonyos, hogy a telek szinte teljes egészében a mai Bakáts tér területén, nagyjából a mai templom és az iskola között volt. Az 1838-as árvíz során az épület elpusztult, és az iskolára vonatkozó adatoknak nyoma veszett. “Alapítólevél” hiányában az első fennmaradt anyakönyvet vették hiteles forrásnak, ezért az iskola az 1937-38-as tanévben ünnepelte jubileumát Sternitzky István igazgatósága alatt.(Az õ nevéhez fűződik az iskola múltjának felkutatása.)

Száz évvel korábban 1837-38-as tanév téli félévében az iskolát 122 fiú és 73 lány, nyári félévben 144 fiú, 114 lány látogatta. Ebben az időben hittant, és olvasást, ékírást, helyesírást, számolást tanítottak német és magyar nyelven. 1842-től kezdve a tananyag “földleírással”, azaz Magyarország földrajzával bővült. Az anyakönyveket már magyar nyelven vezették

1858-69 között Jargle Máté volt az iskola igazgatója. Az õ igazgatása alatt és szorgalmazására Eggenberger és Bughart Ferenc községtanácsnokok kezdeményezésére került sor az iskola bővítésére. Az egyetemes épületet 1859. szeptember végére fejezték be és október 4-én Ferenc-napon “Szántóffy Antal prépost, esperes és belvárosi plébános által, a várostanács és községtanács, a városi fő elemi- és magántanodák igazgatója és számos jótevő s iskolai pártfogók jelenlétében a ferencvárosi község és ifjúság nagy lelki örömére isteni szolgálat után ünnepélyesen beszenteltetett”. Az új iskola nagyobb részben a város költségén épült fel, a “jótevők” ingyen építőanyaggal és élőmunkával járultak hozzá az építkezéshez. A Hild József által “csinos modorral”, azaz klasszicista stílusban tervezett középfolyosós területet a Templom tér (Bakáts tér) és a Fő utca (Knézich utca) sarkán, álló telken emelték. A 600-nál több tanuló számára 7 tantermet, 2 tanítói lakást, tanári szobát, gondnoklakást és egyéb helységeket foglalt magába.

Az iskolai szimmetrikus főhomlokzata a Bakáts térre nézett, boltíves bejárata a középtengelyben nyílt. A bejárattól jobbra és balra 4-4 axis helyezkedett el egyenes záródású, szemöldökpárkányos ablakokkal. A szélső ablakok- a középső axisok ritmusától eltérően- a szomszédos ablakoktól némileg távolabb törték át a homlokzatot. Ugyancsak eltérő volt a szélsõ, földszinti ablakok keretezése, melyek félköríves záródásúak voltak enyhe kiülésű, egyszerű osztópárkány tagolta: egy a földszinti ablakok mellvédjén, egy a két szint között, a födém vonalában. Felette húzódott az emeleti ablakok könyöklőpárkánya és legfelül a koronázópárkány.

Az 1859-60-as tanévben az iskola 4 osztályú volt, s az Elemi Főtanoda nevet kapta. 1868-69-ben lépett életbe a XXXIII. Törvénycikk, mely a ferencvárosi iskolán is éreztette hatását. A 4 fiú osztály mellett nyitottak még 3 lány osztályt, továbbá egy első és második vegyes osztályt.

A Ferencváros népességének ugrásszerű növekedése folytán a múlt század nyolcvanas éveire ez az iskolaépület is szűknek bizonyult. Az 1882-83-as iskolai évben Jeny József vette át az iskola vezetését. Kétévi működése után sikerült az illetékes hatóságokkal megértetni, hogy szükség van az iskola bővítésére, új modern igényeknek megfelelőtantermek építésére. 1884. áprilisában kezdtek hozzá az építkezéshez, melynek során nemcsak az iskola épületét alakították át, hanem egy impozáns épületegyüttest emeltek a Bakáts tér északi oldalán, mely az elöljáróságnak és a plébániának is helyet adott. Az új épület 117 méter hosszú homlokzata egységes, neoreneszánsz keretbe foglalta a három épületet. Az iskolaépület emeletráépítéssel, és a Knézich utca melletti új szárny létrehozásával kb. háromszorosára bővítették. Az eredeti homlokzatot kisebb mértékben átalakították, az új épület stílusához “igazították”.

Az elemi fiú- és leányiskola mellett a IX. kerületi polgári fiúiskolát is itt helyezték el, 1885-től pedig a Kereskedelmi Középiskola növendékei is itt tanultak. Ennyi intézmény elhelyezése kezdetben praktikusnak látszott, ám hamar bebizonyosodott, hogy elhibázott lépés volt, ugyan is lehetetlené tette a néhány év múlva szükségszerű fejlesztéseket. Rosszabbodtak az állapotok, amikor a Főkereskedelmi Iskola is ebben az épületben működött. 1901. okt. 26-án tartott értekezleten elhatározták, hogy megkérik az iskolaszéket, hogy vizsgálja felül az iskola túlzsúfoltságát. A kiküldött bizottság tarthatatlanak találta az állapotokat és javasolta, hogy a kereskedelmi iskolát telepítsék át a Mester utcai elemi iskola új épületébe.

1911-ben kisebb átalakításokra került sor: a főlépcsoházat a II. emeletig meghosszabbították, a nagytornatermet kibővítették. Az iskola diákjai ekkor a Ferenc körut, Üllői út, Kinizsi utca, Lonyay utca és a Boráross tér határolta körzetből látogatták az iskolát.

A II. világháború komoly károkat okozott az épületben, a korabeli állapotokról Csongrádi Kornél igazgató sorai nyújtanak hiteles képeket: “Láncokkal összefűzött repülőbombák pokoli robbanással leszakították a Bakáts téri épületrészt két tanterem szélességben, a mellette levő részeken pedig olyan repedéseket okozott, hogy az iskola épületnek az egyik szárnya használhatatlanná vált. Az óriási romhalmaz üszkös fagerendák, fenyegetően lógó vasoszlopok, darabokra zúzót iskolai padok, tanítói asztalok és iskolai táblák összemeredt részei meredtek félelemkeltően az arra járok felé.” Az iskola tanítói, a szülők és a ferencvárosi polgárok áldozatos munkájával sikerült úgy-ahogy használhatóvá tenni néhány tantermet, ahol 1945.március 1-én megkezdődhetett az oktatás.

1946-47-es tanévben helyreállították a sérült homlokzatot, az ablakkereteket kijavították és beüvegezték. A következő tanévben hozták rendbe az ajtókat, asztalokat, kályhákat, egy évvel később pedig a szertárakat, a könyvtárat és a tornatermet látták el a szükséges könyvekkel, eszközökkel. Az ötvenes évek elején került sor a külső renoválásra, melyet a IX. kerületi tanács finanszírozott.

A két részre osztott épületet 1962-ben összevonták; ekkor koedukálták a diákságot. az ily módon megnövekedett létszámú iskola vezetése komoly feladat volt, az 1500 gyermek és 70 pedagógus összefogásával és irányításával az új igazgatót, Lengyel Istvánt bízták meg. Egy-egy osztályban 40-45 növendék tartozót.

1947-ben kezdték meg az iskola hosszú évekig elhúzódó felújítását. Az építkezések során új tornatermet emeltek, födémcserét végeztek, valamint sor került a fűtés korszerűsítésére is.

Források:

• Adalékok a Belső-Ferencváros történelméhez. Budapesti Városszépítő Egyesület. Budapest 1986.
• Xantus Zoltán: Ferencvárosi évszázadok. Helytörténeti Füzetek 1992.
• Százéves elemi. A Pesti Városháza. VI.-1938. 5. szám.
• Építési Ipar. 1883. december 30.
• 1837/38-1987/88 A 150 éves Bakáts téri általános iskola. (Az iskola kiadványa)
• Budapest Főváros Levéltára Közületi Tervtár.