“A vers az, amit mondani kell.”

Kányádi Sándort egyszer arról kérdezték, mi a vers.

A költő elgondolkodott – és mielőtt válasz születhetett volna, egy falusi kisiskolás megszólalt helyette:

„A vers az, amit mondani kell.”

Derű futott végig a termen.

Két ember maradt csak csendben megilletődve: a költő és a gyermek.

Halkan vagy hangosan – mindegy.

Csak mondjuk.

Mert a vers az, amit mondani kell.